Arcunk, megjelenésünk egyik legszembetűnőbb része az orrunk. Sokan nem elégedettek a formájával, méretével s emiatt bizonytalanokká válnak külsőjükkel kapcsolatban. Sajnos az “ideális” megjelenéshez fűződő sztereotípiák sem segítenek a nem-standard orrok elfogadásában.
A most következő hölgyeknek azonban igenis sikerült legyőzniük a belső démonokat, és elfogadták, hogy orruk egyáltalán nem felel meg az “ideáloknak”. Ráadásul ettől csak boldogabbak lettek!
Íme pár fotó a profilomról. Még mindig tanulom, hogy ne szégyelljem.
Sokáig nem mertem posztolni a profilomat, de íme!
Már elegánsként gondolok rá, és emlékeztet a származásomra!
Íme. Kis lépések, de egyre jobban beletörődők és megszeretem!
Egyre magabiztosabb vagyok!
Mindig is féltem a rövid hajtól, mert azt hittem, hogy miatta jobban szembetűnővé válik az orrom..
Az orrom vidám szerdát kíván!
Sokáig nem szerettem a profilomról készült képeket.. ennek már vége!
Ez volt az első fotózás, amikor nem bántam, hogy a profilomról is készülnek képek!
Születésem óta van egy aprócska lyuk az orrom hegyén. Anya mindig azt mondta, hogy egy “angyal csókolt” meg ott, és az hagyott nyomot. Emiatt mindig is féltem az angyaloktól, mert azt hittem, hogy tűk vannak a szájukban!
Anyám szerint ne vágassam vállig a hajam, mert akkor az orrom nagyobbnak fog tűnni. Mintha az baj lenne..
A nagy orrok szépek!
Szeretem a nagy nózimat!
Úgy érzem magam, mint egy Római szobor!
A hajamnak kellett volna a középpontban lennie, de valami más vitte el a rivaldafényt..
Pár éve készült a kép, de eddig sosem látta senki!
26 évbe telt, mire rájöttem, hogy nem kell szégyellni!
Ha nem lenne ekkora az orrom, akkor nem férne rá ennyi piercing!
Stílusok ide meg oda, az orrom nem változik!
Sokáig műtéttel akartam “helyrehozni”.. aztán megtanultam elfogadni!
Hívtak boszorkánynak meg Pinokkiónak is.. Hosszú időbe telt, de végre elfogadtam, hogy nem kell kis orr, hogy helyes légy!
