Az „ókori Róma” hallatán legtöbbünknek azonnal a Colosseum, a gladiátorok és a hófehér tógában sétáló patriciusok jutnak az eszünkbe. Arról azonban ritkán esik szó a történelemórákon, hogy pontosan hogyan is éltek ennek a különleges civilizációnak a tagjai. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az ókori római kultúra meglehetősen specifikus volt, ezért az elmagyarázásuk egész tanórát venne igénybe. Furcsa mód azonban a sok ókori kulturális jellemző között azért vannak olyanok is, melyek egy modern ember számára is teljesen érthetők.
- Az édesapák teljes kontroll alatt tartották a családot: ha úgy kívánták, akkor a saját gyerekeiket is eladták rabszolgának; összehoztak egy esküvőt, vagy épp meggátoltak egyet. Még a felnőtt, gyerekes férfiak sem számítottak a saját családjuk fejének addig, amíg élt az édesapjuk.
- Mikor egy nő férjhez ment, még akkor is az édesapja volt a fő ember az életében. A férjének nem volt ereje felette, így sokkal kevésbé függtek párjaiktól.
- Majdnem teljes körű polgároknak számítottak, ám szavazni vagy politikai pályára lépni nem léphettek. Ugyanakkor saját vállalkozásuk lehetett.
- Nagyon fiatalon, akár 12 évesen is férjhez adhatták őket. A férfiak esetében azonban ez a szám átlagosan 25 év bolt. Augustus uralkodása alatt a gyerekvállalásra bíztatták az embereket, és az egyedülálló fiatalokat megbüntethették.
- Az esküvőkre amolyan vállalkozás szinten kell gondolunk. Az édesapák választottak férjet/feleséget, főleg a politikai és pénzügyi szempontok alapján.
- Semmilyen módon nem dokumentálták az eseményt, ha 10 tanú részt vett, akkor teljesen legálisnak számított. A nagy lakokmákhoz, ünnepléshez bárki csatlakozhatott.
- A nőktől elvárták, hogy hűségesek legyenek párjukhoz, ám a férfiaknak gyakran több szeretőjük is volt. Persze ez ellen nem tehettek semmit, hiszen akkoriban ez normálisnak, mondhatni elvártnak számított.
- Bármelyik fő kérvényezhette a válást, ugyanakkor csak erős indokkal: bántalmazás, meddőség.
- Lakásaik kiváló példák a szociális igazságtalanságra: az alsóbb szinteken helyezkedtek el a tehetős emberek hatalmas szobái, míg minél magasabban volt található a lakás/szoba, annál szegényebbek éltek ott.
- Az első csatornarendszerek ugyebár a rómaiakhoz köthetők, de már ekkor is volt egy megoldásuk az öblítésre is: a székek alatt vezetékek futottak, melyekkel leöntötték a dolgokat.
- Ha meg tudták engedni, akkor a gyerekek fizetős iskolákba jártak. Már 7 évesen írni, olvasni és számolni tanultak. 12 évesen kezdődött az irodalom oktatása, 16 évesen pedig jött a retorika. Az ára ugyanakkor borsós volt, így a többség az első szint után befejezte a tanulást.
- A tanároknak külön osztályaik voltak, amelyeket béreltek. Ugyanakkor nem mindenki engedhette ezt meg, így voltak, akik nyilvános helyeken tanítottak.
- Az ókori rómaiak hozzánk hasonlóan 24 órára osztották fel a napokat. Maguk az órák azonban nem voltak megszabva: 12 órára osztották a hajnaltól szürkületig tartó időt, majd 12 órára az éjszakát. A nappali órák változó hozza miatt egy óra a nyári időszakban 75 percből, télen pedig 45 percből állt.
- A szaunák rendkívül népszerűek voltak: pihenő és tárgyaló helyként is. Heti egy-két alkalommal látogatták, az áruk alacsony volt. Egy tipikus szaunában három szoba található.
- Sokan azt hiszik, hogy a gladiátor küzdelmek során csak egy-két harcos élte túl a csatározást. Ugyanakkor egyes történészek szerint ezek a harcok közel sem voltak annyira vészesek, mint azt sokan hiszik.. A gladiátorok ugyanis befektetésnek számítottak, így nem akarták őket elveszíteni. Helyettük állatokkal igyekeztek további szórakozást biztosítani.
- A felfelé mutatott hüvelykujj nem jelentett kegyelmet. Valójában ez a gesztus épp ellenkezőleg, azt jelentette, hogy a harcos nem marad életben. Bármelyik irányba (lefelé vagy felfelé) mutató hüvelykujj azt jelezte, hogy a legyőzötteknek el kell hagyniuk a világunkat. Ahhoz, hogy valaki kegyelmet kapjon, az uralkodónak ökölbe kellett szorítania a kezét.
- Az ókori Rómában a gladiátor arénák közelében állati zsírokból és gladiátor verejtékből készült kozmetikumokat árultak, amik nagyon népszerűek voltak a hölgyek körében.
- Eleinte a tógákat mindkét nem viselte, csak később lett a férfiak öltözete. Ekkora a nők és a rabszolgák számára tilos volt viselésük. A különböző anyagok különböző státuszokat szimbolizáltak.
- A nők bokáig érő tunikákat viseltek, hosszú ujjakkal. Gyakori volt az ún. pallas öltözet, ami hasonló a tógákhoz, csak hosszú az ujja. Ha egy nőnél bebizonyosodott párja megcsalása, akkor különleges tógát kellett viselnie.
- A “tökéletes” nők széles derekúak és kis mellűek voltak. A fiatalok gyakran szoros szíjakkal “fogták” vissza melleik növekedését..
- Bárki “orvosnak” hívhatta magát, hiszen e szakma kitanulására nem voltak iskolák. Ugyanakkor a sereg sebészeit nagyon nagy becsben tartották, a frontokon való munkásságuk miatt. Pókhálóból, mézből és ecetből készítettek kötéseket.
- Volt megoldásuk a pattanásokra! Krokodil húsos, olajos és sajtot fürdőt vettek..
- Az ókori római bevásárlóközpontban a Traianus vásárcsarnokban több mint 150 magán üzlet, több tucat vendéglő és élelmiszerbolt volt – épp úgy, mint a ma használatos plázákban.
- Adóztatták a vizelet.. rendkívül értékesnek számított, hiszen mosáshoz is alkalmazták..
