A családi ékszerek minden család számára értékesek, akiknek vannak. Többet elárulhatnak egy család történetéről, mint a fényképek. Így nem csupán ékszerré válnak, hanem örökséggé, emlékekké amelyet szorgalmasan adnak tovább generációról generációra.
Igazán örülünk azoknak az embereknek, akiknek családi örökségük van a jövő generációi számára.
“A nagymamámnak van egy gyűrűje, ami a legféltettebb kincse. A diplomaosztóm után kaptam tőle egyet, ami pont olyan, mint az övé.”
“A nagyapám adta nagymamámnak a negyvenedik születésnapjára, ’75-ben.”
“Ezt a gyűrűt egy régi dobozban találtam, ami néhai nagyapámé volt.”
“A családi gyűrűnk. Nagymama már nem is emlékszik arra, hogy kié volt először.”
“Ezt az arany “Bisney” gyűrűt a nagymamám adta nekem, amikor 5 éves voltam.”
“Néhány gyűrű a nagymamámtól”
“A nagyapám készítette ezt a gyűrűt az anyjának.”
“Néhai anyám néhány ékszere”
“Antik arany fülbevaló, a családi örökségünk”
“Ezt a nagyi dobozaiban találtuk.”
“Ezt a gyűrűt a dédnagymamám ékszeres dobozában találtuk. Sajnos senki sem tud róla sokat, kivéve, hogy platina zafírral, és a közelmúltban helyreállították a a repedések miatt.”
“Ezt a gyűrűt az örmény dédapámtól kaptam. Az 1900-as évek elején készült.”
“A dédnagyanyám hagyta rám ezt a gyűrűt.”
“A dédnagymamám fülbevalói – kíváncsi vagyok, hány évesek és honnan származnak.”
“A dédnagyapám adta ezt a gyűrűt anyámnak. Anyám adta át nekem, amikor fiatalabb voltam.”
“Az üknagymamám ametiszt gyűrűje.”
“A nagymamám ékszerei.”
“A nagymamám eljegyzési gyűrűje”
“18k arany kígyó gyűrű, amit a nagymamámtól örököltem. Olaszországban készült az 1960-as években. Szinte minden nap hordom.”
“Ezt a gyémánt és tanzanit gyűrűt a nagymamámtól örököltem.”
“Korábban is gyönyörű volt, de túl “mutatós” az én ízlésemnek.”
“A vőlegényem újratervezte a nagymamám jegygyűrűjét.”
