Lehet, hogy már felnőttek vagyunk, és felelősségekkel tartozunk saját családunknak iránt, de a szüleink számára mindig is gyerekek maradunk. És ezt minden alkalommal megmutatják, amikor különleges ajándékot adnak nekünk, felhívnak telefonon, vagy amikor egyszerűen csak megsütik a kedvenc süteményünket, hogy elvihessük a munkahelyünkre.
A szülők és a gyerekek közötti kötelék szeretetből fakad, és ez teszi olyan különlegessé. Erre több példát is találtunk, melyeket most szeretnénk megosztani veletek, hogy a ti szívetek is ugyanúgy meghatódjon, mint a miénk.
Édeanyámnak ajándékoztam egy takarót, amit apám pólóiból varrtam. A tavalyi volt az első karácsonyunk apám nélkül.
Építettünk egy hó-Onixot a fiammal!
22 éves vagyok két éve külön élek, és egy Super Mario ágyneműt kaptam a szüleimtől. Apám azt mondta, hogy nyugodtan rakjam fel, úgyse fogja senki látni..
Apám mindig is szerette a Jordaneket, de sosem akart venni egyet magának. Ma ezzel lepem meg!
Édeanyám hat hete elhunyt. Azóta, bármit is sütök elküldök neki egy képet..
Ő itt Benjamin, akinek az álma, hogy társasjátékokat tervezzen, úgyhogy az édesanyja felvettem velem a kapcsolatot (régi tervező), hogy beszélgessünk egyet.
Ma reggel apám átadta a családi ereklyét – egy narvál szarvát, amit az ükükapámnék szereztek az Északi-Sarkról.
Édesapám utolsó termése.
Két évig tervezgettem, majd apámmal csak elkészítettük az eljegyzési gyűrűtmet!
Édesapám becsomagolta nekem az ajándékokat..
Íme egy fotó az első párnaerődjéből!
Ugyanazon a napon nyílt meg újra a férjem munkahelye és a fiam iskolája..
Gyakorlat teszi a mestert! Apaként ezt hatalmas sikernek éltem meg.
32 éves vagyok, és ezzel vártak a szüleim..
Édesanyám sütiket csempészett bele a táskámba..
Apámmal kiraktunk egy működő LEGO írógépet!
Apukám mindannyiunknak ajándékozott egy naptárat, amiben csak róla készült képek vannak. A júliusi a kedvencem.
Viccből megemlítettem anyának, hogy varrhatna egy szvettert a macskámnak.. Ő komolyan vette!
