Az állatok garantáltan feldobják mindennapjainkat. Ugyanakkor vannak, akik hallani sem akarnak egy kiskedvenc befogadásáról és hajlamosak egy csomó kifogást felhozni ellenük. Ugyanakkor a most következő hőseink és bundás pajtásaik bemutatják, hogy ez a gondolatmenet rendkívül gyorsan megváltozhat.. Előbb utóbb a macsók szíve is ellágyul, ha egy imádnivaló kiskedvenc kerül a házba.
A “nem akarok macskát, minden tele lesz szőrrel” véleményből, gyorsan “addig nem kelek fel, amíg ide nem bújik” lett..
Néha-néha én bekapcsolódom az “éneklésbe”..
Elválaszthatatlanok..
Édesapám és Hádész, aki csak “pár napod maradhat, mert itt nincs helye”. A kutyus egyébként hat éve velük lakik..
Hallani sem akart róluk..
Két hónapja: “Nem kell kutya.” Egy hónapja: “Oké, de a Te gondod lesz!” Most:
Egyáltalán nem szereti a macskákat.. Ő aztán nem..
Apám, aki nem akart kutyát, és a legjobb barátja..
“Esetleg az erkélyen lakhat. A lakásba nem jöhet be.”
Édesapám reggeltől izgatottan várt egy csomagot. Íme a csomag tartalma:
“Oké-oké, de a Ti gondotok lesz. Nekem semmi közöm nem lesz hozzá!”
“Minek ide macska? Azoknak semmi hasznuk..”
Apám mostanában azzal dicsekszik, hogy a két kiskedvencünknek ő a kedvence..
“Legalább valami nagy kutyát hoztatok volna haza..”
A férjem két hétig nem volt itthon.. ennyire hiányzott neki a “bébije”
“Én biztosan nem fogom gondozni!”
A párom, és a menhelyről kihozott kutyánk, akit “egyáltalán nem lát szívesen a házban”
Már a WhatsApp profilképét is átrakta a kutyára..
