Időről időre olyan látványosságokkal találkozunk, amelyek pihentetik a szemünket és élvezetet nyújtanak az agyunknak. Legyenek azok a formák, amelyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz, a színek, amelyek teljesen összeillenek, vagy a sima és puha textúrák, melyek tapintását csak a látványuktól is átérezzük – ezek a dolgok valahogy mágnesként vonzanak minket. Talán azért van ez így, mert az általuk biztosított egyensúly és harmónia eltereli a figyelmünket a kaotikusabb pillanatokról, amelyeken egy nap folyamán keresztülmegyünk.
“Ahogy ennek a lónak a szőre lelapul, amikor megsimogatom.”
“Milyen szép kocka..”
“A hajgumik beragadt a cipőm talpába.”
“Leesett a fűszertartóm..”
“Kinyitottam a szekrényt és ott maradt a gyűrűm.”
“Az újszülött fiunk haja.”
“A körmeim illettek a cseresznye színéhez.”
“Egymásnak lettek teremtve.”
Pont illeszkednek.
“A fedelén egy csepp sem maradt!”
“Bedobtam a csirkéknek és teljesen tisztára csipkedték.”
“Mintha ehhez a fazékhoz szánták volna.”
“A fa árnyékának hála megmaradt a hó.”
“A tökéletes házi eprem.”
“Véletlenül beleejtettem a konzervet a mosogatóba…”
“Íme a 10/11-es avokádóm!”
“A szivárvány színei.”
“A palacsintám pont illett a tányéromhoz.”
