Mindannyian tudjuk, hogy milyen jó néha fellapozni a régi fotóalbumokat, és egy pár órára kiszakadni a valóságból, elmerülni a régi szép emlékekben. Leggyakrabban azonban arra is rá kell döbbennünk, hogy egyik kép sem volt tökéletes, és mindegyiken van valami oda nem illő, olykor egyenesen kínos dolog.
De pontosan ez adja a képek utánozhatatlan és lemásolhatatlan hangulatát és báját…
Hálás vagyok apámnak, hogy megörökítette ezt a törtélelmi pillanatot…
1989 – suli mosdójában impulzusból levágtam az egyik copfot..
A fényképészt azt mondta, hogy vállakat hátra, fejet előre.. Teljesítettem az utasítást!
Íme a negyedikes tablóképem.. kislányként!
Azóta összesen sem volt annyira hajlakk a hajamon..
Anya, ez nem csak egy időszak, ez én vagyok! – csak egy időszak volt..
Tablóképem 2003-ból..
1990 – fél (negyed?) spirál és váll tömés..
1995, tíz évesen.. Anyukám nyírt meg, de a szettet imádtam!
Sziasztok, Jacob vagyok, és mikor gyerekvoltam nem kellett kétoldalra fordítanom a fejemet, mielőtt átkeltem az úton..
A most már feleségemmel az iskola bálon.. 2008
Íme “keresztény, de gót nagyi” szettem… ”95-ben és 14 évesen elég bátor voltam..
15 évesen leborotváltam a szemöldökeimet, mert azt hittem, hogy könnyebb lesz szépen és szimmetrikusan felrajzolni..
Koncertre menet a bandával..
Már négy évesen elegem volt mindenből..
Egy 11 éves srác, aki 40 éves könyvtárosnak nézett ki..
Íme a férjem és én, 2004 körül, két évvel azelőtt, hogy megismerkedtünk..
