Gyermekeink néha váratlan módon tudnak túljárni az eszünkön, ami lenyűgöz minket. Igaz, hogy csak gyerekek, de már képesek intelligens válaszokat adni. Elgondolkodtató, hogyan tudtak ilyen fiatalon ilyen frappáns dolgokkal előállni.
Összegyűjtöttük olyan emberek bejegyzéseit, akik megosztották tapasztalataikat az okos gyermekeikkel, akik bárki eszén képesek túljárni.
- Előhúztam a régi “én szültelek ” kártyát, és a lányom azt mondta: “Az csak egyszeri alkalom volt”.
- Kocsiban, úton a kórházba, a kishúga születése felé, hallotta, ahogy anyukája azt mondta, hogy elfolyt a magzatvize. Majd azt kérdezi: “Anyu, elfolyt a magzatvized?”. “Igen, kicsim.” Aztán az autóülés pohártartójában lévő vizes palackért nyúlt, és azt mondta: “Tessék, az enyémet megkaphatod”.
- Mondtam a gyerekeimnek, hogy ne mondják egymásra, hogy “hülye”. Az előbb hallottam, ahogy az egyik azt mondja a másiknak: “A bölcsesség próbál téged utolérni, de te sokkal gyorsabb vagy”. Nem fogok hazudni, ezt fel kellett dolgoznom, mielőtt titokban több pénzt utaltam a főiskolai alapjába, mert ez zseniális volt.
- A 8 éves fiam most mondta: “Észrevetted már, hogy a szülők alig várják, hogy a gyerekük elkezdjen beszélni, de ha egyszer elkezd, akkor meg csak azt akarják, hogy befogja?”.
- Bújócskáztunk a kishúgommal, és bedőltem a függöny aljához rakott cipő trükknek. Még a függönyhöz is odalopakodtam, majd gyorsan elhúztam, és azt kiáltottam: “Há! Megtaláltalak!”, csakhogy csak egy pár cipőt láttam. Apám jót kuncogott.
- Most tudtuk meg, hogy a 9 éves gyerekünk kísérletet végzett rajtunk. Elvesztette a fogát, 3 napig nem szólt senkinek, és a fogait a párnája alatt tartotta. Aztán elmondta, hogy elvesztette a fogát, és másnap este pénzt talált a párnája alatt. Ezután szembesített minket a bizonyítékával, hogy a fogtündér nem létezik.
- Egy gyerek a szomszédságomban házról házra járt, és 1 dollárért olyan matricákat árult, amiket az ajtójukra ragaszthattak, rajta “nem érdekel” felirattal. Egy hét alatt kb. 100 eurót keresett, mert rengeteg erre felé a marketinges.
- Az én gyerekem egy zseni. Azt mondja, ha új házat építünk, lesz egy szobám, amiben egy fa lesz, minek a tetején könyvek lesznek, és lesz egy ajtaja, ami zárható és hangszigetelt, hogy nyugodtan olvasgathassam a könyveimet.
- Elmentem egy olívafarmra, ahol ingyen osztogattak mintákat. Ez a lány, aki talán 10 éves lehetett, ugyanazt az olívaolajat kóstolta, amit akkor én is, és azt mondta: “A fokhagyma sokkal erősebb, mint amire számítottam”.
- Vigyáztam egy 5 éves gyerekre, akinek volt egy kis műanyag pajtája, amibe kis farmállatokat lehetett tenni. A csirkével játszott, és tehénhangot adott ki. Megkérdeztem tőle, hogy miért. Azt mondta: “Ez egy műanyag csirke. Azt mond, amit akar.” Ez egy racionális és okos megfigyelés volt.
- Egyik este a nagybátyám elvitte a fiát vacsorázni, és összefutottak a nagybátyám főnökével. Bemutatta a fiának: “Ez itt apa főnöke”. A gyerek dühös arcot vágott, és kijelentette: “Te nem vagy az apukám főnöke! Az én anyukám az apukám főnöke!”
- A 2 éves lányom a helikoptereket “hello-koptereknek” hívja, és integet nekik, valahányszor meglát egyet.
- A bátyám megkérdezte a 6 éves fiát, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Azt mondta, hogy hétközben építőmunkás szeretne lenni, hogy hajléktalanoknak építhessen otthonokat, amire persze egy “Ó!”-ot kapott. Aztán azt mondta, “hétvégén pedig bohóc akarok lenni”.
- Mikor fiatal volt, a barátom énekelt a kocsiban, aztán hirtelen sírni kezdett. Az anyukája megkérdezte tőle, hogy mi a baj, mire ő azt válaszolta: “Azon sírok, mert ilyen szép a hangom”.
- A 30. születésnapi bulimon a barátnőm fia, aki akkor 4 éves volt, kinézett az ablakon, és a legkomolyabb hangon kijelentette: “Sötét felhők gyülekeznek”.
- A 3 éves lányom volt a sógornőm koszorúslánya. Egy öreg néni odament hozzá, és azt mondta neki: “Ó, édesem, te egy hercegnő vagy!”. A lányom ránézett, és azt mondta: “Nem! Én egy drámakirálynő vagyok!”. Szintén ő egy áramszünet alatt aggódott, és azt kiabálta: “Anyu! Nem találom magam!”
