Szülőnek lenni azt jelenti, hogy sosem tudod, mit mondj, amikor megkérdezik, mi a hobbid. Legszívesebben azt mondanád, hogy egyszerűen csak élvezed, hogy egyedül, csendben kirándulsz a fürdőszobába, de inkább mosolyogsz, és körül nézel, hogy a drága gyereked nem eszi-e megint a földet a virágcserépből. Kis diktátoraink egy turmixgéppé változtatják az életünket, aminek nincs teteje, ugyanakkor el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük.
Az emberek és gyerekeik megmutatták, milyen kihívás önmaguk kisebbik változatával foglalkozni.
“A 4 éves unokaöcsém megkért, hogy rajzoljam le Harry Pottert. Erre ő izgatottan felkiáltott: “Majd én csinálom a lábakat!”.”
“Ez a kedvenc karácsonyi fotóm. Gyermekeim természetes állapotukban…”
“A gyerekem kivette az elemeket a távirányítóból, majd megkért, hogy váltsak csatornát.”
“A hat éves lányom jelmeze.”
“Talált néhány “matricát”…”
“Nagyon-nagyon félek attól, hogy mi jár a lányom fejében.”
“A nővérem elvette a gyerekektől a Nintendójukat, úgyhogy azok rajzoltak egyet és megpróbálták kicserélni a rendessel…”
“Ez az út.”
“Elsírta magát, mikor megmutattunk neki a testévre ultrahang képét.”
“Mikor elmondtuk nekik, hogy kistestvérük fog érkezni.”
“Ahogy a válságokat kezeli.”
“Bújócskáztunk.”
“Megkértem, hogy tegye a csizmáját a kádba, hogy megszáradjon.”
“Bekopogott és így várt az ajtó előtt..”
“Minden lánynak rózsát vitt.”
