Talán nektek is van ismerősötök, családtagotok aki hallani sem akar a kiskedvencekről. Gyakori, hogy minden igyekezetük ellenére a párjuk mégis megjelink egy kutyussal, vagy cicával. Ilyenkor pedig elég valószínű, hogy állaspontjuk megváltozik, mintha egy varázsigét mormoltak volna rájuk.. A most következő hőseink megosztották azokat a történetetek, mikor pontosan ez történt!
A párom régen: “Nem akarok háziállatot. Ha lesz is, akkor sem jöhet be a hálóba.”
A párom most:
Mindig is ellenezte, de most már jobban odafigyel rá, mint rám..
A párom és a macskánk, akiről hallani sem akart..
Apa régen: Ide nem kell kutya!
Apa most:
Ha valaki rákérdez, mindig azt mondja, hogy a felesége kutyája.. Otthon meg úgy viselkedik, mintha a bébije lenne..
Íme a párom, aki nem állatbarát..
Sosem akart kutyát, majd mikor hazahoztam őt azon volt, hogy semmi esetre se engedje fel a kanapéra/ágyra..
A kutyákkal Te fogsz törődni! Két kutyával később:
Már három éve, hogy itt vannak..
A párom hallani sem akart a kutyaszőrös kanapéról és az ilyen dolgokról.. Most ha sétálás közben elfárad a kutyus, akkor gond nélkül elcipeli őt..
A párom, aki macska-ellenes!
“Semmi esetre se!” – mondta egykor..
Nem, nem és nem.. – aztán minden megváltozott..
A macska-ellenes párom, és az ő kis cicája..
Mindig is nemet mondott az állatokra..
