Az agyunk azt látja, amit csak látni akar. Néha még ott is látunk alakokat és arcokat, ahol valójában nincsenek is. Az őseinknek szükségük volt erre a “szuperképességre”, hogy túléljenek egy potenciálisan ellenséges környezetben. Bár mi már nem a vadonban élünk, még mindig szükségünk lehet rá – például azért, hogy résen legyünk, ha valaki el akarja lopni a süteményeinket.
Szemek arc nélkül
“Patkány kinézetű muffin.”
Csak egy utcai lámpa.
Hason vagy háton fekszik?
“Valaki lefejezte a macskámat?”
“Valaki figyel…”
“A borotvahabom kis csirkére hasonlít.”
“A fickónak nincs lába!”
Boldog csokis fagylalt..
Egy idegen lény!
“A zoknim és az új szőnyegünk.”
Kétfejű csirke.
Pihenget a vízen.
Ébren vagyok.
“A kanalam lenyomata olyan volt, mint egy macska feje.”
“A barátom és a kutyája.”
