Roman Uchytel képzettsége szerint természettudós, rajzain olyan élőlények elevenednek meg, amelyek több százezer évvel ezelőtt bolygónkon barangoltak. Az ún. “Prehistoric Fauna” című projektjén keresztül modern technológiát használja a régmúlt szemléltetéséhez: a mindenki által jól ismert és állatkertben látott állatok mellé varázsolja azokat a vadakat, amelyekkel már sosem lesz “szerencsénk” testközelből megismerkedni. Néhány esetben talán jobb is.
Körbejártuk ennek az innovatív projektnek a galériáját, hogy megmutassuk, hogyan néztek ki 14 mai állat ősei!
Óriás galápagosi teknős és a kihalt Megalochelys Atlas
Amikor az őskori állatokról van szó, a méret számít. A több mint 2 méteres hosszúságával és körülbelül 1000-3000 kg-os súlyával az Megalochelys Atlas volt a történelem legnagyobb szárazföldi teknőse, amelyet általában egy Volkswagen Bogár autó méretéhez hasonlítottak. Ezek a fajok növényevőnek számítanak, és a galápagosi óriásteknős (a mai legnagyobb faj) mellettük kis játéknak tűnik.
Hiéna a kihalt Dinocrocrocuta mellett
A Dinocrocrocuta fosszíliák Afrikában és Eurázsiában találhatók. A 2,1 m hosszú, 120 cm magas és akár 250 kg súlyú hiéna a valaha talált legnagyobb hiénafajta volt.
Fossza összehasonlítva ősével, a Barbourofelis-el
A Barbourofelis fricki elérte a mai oroszlán méretét, de erős fizikai paraméterei miatt nehezebb volt. Azt mondják, hogy úgy nézett ki, mint egy oroszlán és egy medve “keveredése”. A mai fossza a maga részéről körülbelül 70 cm-80 cm hosszú, súlya a hímeknél 6,2 kg-8,6 kg, a nőstényeknél pedig 5,5 kg-6,8 kg.
Rozmár és őse, a Pontolis magnus
A kihalt Pontolis magnus a jellegzetes agyarak nélkül más felépítésű, mint a mai rozmárok. Körülbelül 11-5 millió évvel ezelőtt a mai Kalifornia és Oregon állam tengerparti és part menti területein élt.
Pingvin és a kolosszuspingvin
Akátr több mint 2 méter magas és több mint 115 kg súlyú császárpingvin őse magasabb volt az embernél. Legalábbis ezt mutatják a több mint 37 millió éves fosszíliák. Összehasonlításképpen, a császárpingvin, e vízimadarak mai legnagyobb faja körülbelül 1,1 méter magas és kevesebb mint 50 kg súlyú.
Óriáspanda és őse
2012-ben olyan fosszíliákat találtak, amelyek új tényt bizonyítottak a kínai óriáspandával kapcsolatban: őse nem keleti eredetű. Ez vitát váltott ki a paleontológusok és biológusok között a panda származásáról. A Kretzoiarctos beatrix, a kihalt panda nemzetség egyetlen faja az Ibériai-félszigeten barangolt. Becslések szerint ez az állat mérete jóval kisebb volt, mint mai változata.
Mosómedve és óriási őse
Mérete és csontszerkezete miatt a paleontológusok és a biológusok úgy gondolták, hogy a Chapalmalania a mosómedve egyik faja volt. Hossza elérhette az 1,3 métert, magassága a 70 cm-t, súlya pedig a 20 kg-80 kg-ot. Emellett a mosómedve őse, és Dél-Amerikában élt. Mérete a mai amerikai fekete medvékhez hasonlítható..
Bölény és őse
A Pelorovis 2,5 millió évvel ezelőtt a leszármazottjához nagyon hasonló megjelenéssel járt a Földön. A valaha élt egyik legnagyobb szarvasmarhaként ismert, súlya 1200 és 2000 kg között volt. Jellegzetes szarvai egyenként körülbelül egy métert mértek, ami azt jelenti, hogy a keratinréteg növelésével kétszer ekkora méreteket is elérhetett.
Kivi és óriási őse
A dél-szigeti “óriás moa” Új-Zéland déli részén élt, és jó futók voltak, akik rúgásokkal védekeztek. A kivi egyik lehetséges ősének tartják. Azonban leszármazottjával ellentétben (a mai nőstény kivi körülbelül 45 cm-es és 3,3 kg körüli súlyú), ezeknek az állatoknak a termete elérte a 3,5 métert és körülbelül 350 kg-ot nyomott, így az egyik legnagyobb ismert madárnak számít. Feltételezések szerint ez a faj azután tűnt el, hogy a maori őslakosok vadásztak rá.
Vaddisznó és őse, a Daeodon
A “szörnyű fog” (a Daeodon név jelentése) 29-19 millió évvel ezelőtt járt a Föld felszínén Észak-Amerikában. Három méter hosszú volt, és akár 1000 kg-ot is nyomhatott, sokkal többet, mint mai leszármazottjai, amelyek súlya 68 és 100 kg között van. .
Kék bálna és a kihalt Indohyus major
Bár az már eddig is ismert volt, hogy a bálnák szárazföldi állatok leszármazottjai, a lánc hiányzó láncszemét még nem találták meg, amíg a paleontológusok fel nem fedezték az Indohyus fosszíliáit. Ez az állat körülbelül akkora volt, mint egy macska vagy mosómedve, és külseje is rájuk hasonlít. Becslések szerint 48 millió évvel ezelőtt ez az állat a vízben bújt el a ragadozók elől. Emellett a növényevő táplálkozást részesítette előnyben, ami ellentmond annak a hiedelemnek, hogy a cetfélék táplálék után kutatva léptek a vizekbe.
A kihalt Titanohyrax ultimus a mai Fokföldi szirtiborzzal összehasonlítva
A Fokföldi szirtiborz nyúlméretű, és az elefánt egyik ősenek tartják. A Titanohyrax növényevő állat volt, amelyről a fosszíliák ritkasága miatt nem sok információ áll rendelkezésre. A becslések szerint kihalása az erőforrásokért és a táplálékért folytatott versengés miatt következett be.
Fátyolos leopárd és a kardfogú tigris
A kardfogú tigris egy macskaféle, amely jellegzetes, körülbelül 20 cm-es szemfogairól ismerhető fel. Állkapcsuk 90º-os szögben tudott kinyílni, ami egyes paleontológusok becslése szerint gyengébbé tette fogaikat, mint a mai macskáké. Nem meglepő tehát, hogy leszármazottjaik nem őrizték meg ezeket a lenyűgöző szemfogakat. Egy másik kulcsfontosságú különbség az állatok mérete. Becslések szerint a “szablyafog” akár 270 kg-ot is nyomhatott, míg az egyik leszármazottja, a felhőleopárd legfeljebb 65 kg-ot.
Zsiráf és a Sivatherium
Az evolúcióról szóló órákon az egyik példa a zsiráfok változása. Ezek az állatok a zömök, de rövid nyakúakból a mai megnyúlt változataikra változtak. Ezért ha valaki látná a Sivatheriumot, nehezen tudná a zsiráfok rokonaként azonosítani. A körülbelül 2,8 méter magas emlős több mint 8000 évvel ezelőtt élt. Megjelenése a szarvasok, antilopok, zsiráfok és más állatok keverékére hasonlított.
