Sokan vonzónak találják az ötletet, hogy mindent maguk mögött hagynak és egy másik országba költözzenek. A szürke színeket világosakra cserélni, a kemény munkanapokat örök nyaralásra, és a mogorva arcú munkatársakat pedig mosolygós idegenekre – ez a fantázia. Úgy tűnik, a trópusi életnek nincsenek hátrányai!
Vannak, akik mindent, amit ismernek, el mernek dobni, és elmennek a paradicsomba. De az, hogy egy szigeten töltsünk el egy rövid vakációt, és az, hogy véglegesen odaköltözzünk, két nagyon különböző dolog. Amikor az ember kezdeti izgalma eltűnik, kezdődik a trópusi élet valósága – és ezt nem mindenki találja annyira érdekesnek..
Minden nap kezd ugyanolyan lenni.
Eljön a “mormota napja” anélkül, hogy észrevennéd. Eleinte minden újnak és érdekesnek tűnik. Az emberek továbbra is felfedezik az új helyet és élvezik a napsütést, de 2-3 hónap után rájönnek, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat csinálják minden egyes nap. Ha az embernek nincs hobbija, nehéz elkerülni a monotonitást.
Hiányzik a kommunikáció a szellemi és kulturális állapotához közel álló emberekkel.
Annak az esélye, hogy egy downshifter igazi barátokra találjon a helyi lakosság körében, általában nulla. Valószínűleg találsz ismerősöket, de nem valószínű, hogy a kedvenc könyveidről vagy filmjeidről fognak veled beszélgetni.
Közel lehetetlen beilleszkedni.
Élhetsz 10-20 évig Délkelet-Ázsia bármelyik országában, megtanulhatod a helyi nyelvet, állampolgárságot kaphatsz ott, és akár feleségül is veheted az adott ország állampolgárát, de soha nem leszel helyi lakos.
Követned kell a hagyományaikat.
A turisták számára nem mindig egyértelmű, hogy milyen dolgok sérthetik vagy bosszanthatják a helyi embereket. Ugyanakkor bizonyos szabályok és hagyományok téged is idegesíthetnek, de ha egy idegen országban élsz, el kell rejtened az érzelmeidet.
A külföldiek mindig többet fizetnek.
A dupla árképzés a taxikban, tuk-tukokban és még az éttermekben is érvényes. A helyi nyelvű étlapon egy ár szerepel, angolul pedig egy másik. A külföldi turisták szinte mindig többszörösét fizetik a nemzeti parkokba és múzeumokba szóló jegyekért.
Ezt sokan igazságtalannak találják. Egy Twitter-felhasználó ezt írta: “60 embert foglalkoztatok Thaiföldön, minden céges és jövedelemadómat Thaiföldön fizetem, és a jövedelmem nagy részét Thaiföldön költöm el. Egy thaiföldi emberrel vagyok házas, és ez az, amit kaptam! 400 dollár helyett 40 dollár”. Ez ellen küzdeni általában értelmetlen. Ezért az emberek vagy beletörődnek a helyi szabályokba, vagy elmennek.”
A törvény mindig a helyi lakosok oldalán áll a vitás helyzetekben.
A külföldiek érdekei másodlagosak a helyi hatóságok szemében. Bármilyen autóbalesetben vagy gátlástalan főbérlőkkel, taxisofőrökkel vagy árusokkal való nézeteltérésben a külföldi alapesetben bűnös. Az interneten számos szomorú történetet találhatsz elvesztett üzletekről, miközben a különböző külföldi közösségek a közösségi hálózatokon rendszeresen gyűjtenek pénzt ügyvédeknek, hogy megmentsék a rácsok mögül a szerencsétleneket. Sajnos Délkelet-Ázsiában még a békés életet élőknek is találkozniuk kell az igazságszolgáltatással.
Délkelet-Ázsia nem jó azoknak, akik szeretnek sétálni.
Ázsia trópusi országainak szinte bármelyik városában kényelmetlen sétálni. Ráadásul veszélyes is. Ugyanakkor nem minden turista mer belevágni a vezetésbe ebben a kaotikus és kiszámíthatatlan forgalomban. Vannak emberek, akik számára a gyaloglás kényelme és a vezetés közbeni biztonság annyira fontos, hogy miután eltöltöttek néhány hónapot Thaiföldön, Indonéziában, Vietnamban vagy Indiában, rohannak, hogy gyalogosok számára kényelmesebb országokat találjanak.
Nem lehet elkerülni a természet teremtményeivel való találkozást.
Amikor a trópusi országokba költözés mellett döntenek, sokan megfeledkeznek az esetleges rovar- és hüllőfóbiáikról. Pedig ezt figyelembe kellene venniük, mert ezek a fóbiák sokszor a korai hazatérés okává váltak.
Felejtsük el a kulturális kikapcsolódást és a megszokott társadalmi életet.
Sokan alábecsülik a kulturális szórakozás hiányát a trópusokon. Otthon elmehetsz színházba, galériába, vagy összejöhetne a barátaival, de a trópusi paradicsomban csak egy plázába vagy moziba ugorhatsz el.
A biztosítás által nem fedezett orvosi szolgáltatások nagyon drágák.
Az utasbiztosítás magában foglalja, hogy sürgősségi esetben a klinikára kell menni, de nem fedezi a tényleges orvoslátogatást, ha hirtelen történt a baj. Ilyen esetekben az ember vagy elviseli a fájdalmat, vagy fizetős (és nagyon drága) orvosi szolgáltatásokat vesz igénybe.
A honvágy erősebb, mint azt el tudnád képzelni.
Eljön az idő, amikor minden negatívum, ami miatt elmenekültünk otthonról, elhalványul, és valami kellemes dolog kerül az emlékezetünkbe, például egy tavaszi séta a parkban, az újévi fények a város központi terén, egy kedvenc kávézó és így tovább. A rokonok és barátok hiánya még erősebbé teszi az otthon utáni vágyakozást. A fényképek és videócsevegések nem helyettesítik a valódi kommunikációt.
Hiányozni fognak a megszokott ételek.
Ma már sok turistaországban vásárolhatsz európai termékeket, de vannak olyan dolgok, amelyek csak otthon kaphatók. Ezek a termékek országonként eltérőek, de a trópusokon többnyire nem állnak rendelkezésre.
A forró, párás éghajlat sokaknak nem felel meg.
Soha nem gondoltam volna, hogy az ember ennyire le tudja égetni a bőrét, mielőtt Sri Lankára költözött volna. Kiderült, hogy nagyon érzékeny a bőröm, és nem tudtam róla, mert hazám éghajlata sokkal enyhébb. Már rövid napsütés után is kiütések jelentek meg a testemen. A tengerpartról a hegyekbe kellett költöznöm.
A kávé, amely egy éjszaka alatt megnedvesedett és ragacsos kővé vált.
Ez történt az Armani szemüvegemmel Srí Lankán. A penész még a tokon is kijött. Mindig megdöbbenek azon, hogy milyen durván elromlanak a dolgok.. Egy zárt szobában 3 hónapon belül mindent beborít a penész. Minden alkalommal le kell mosnunk mindent..
Nem akarunk lebeszélni a meleg országban élésről. Sokak számára egy hosszú utazás motiválóvá válik, és segít nekik újrakezdeni és új távlatokat látni. Vannak azonban, akik végül visszatérnek a kiindulópontra, miután csalódtak a költözésükben.
